Tavaly ilyenkor még nem volt nyári szünet. Az oviban később is van, rövidebb is. De Kisbence már iskolás! Túl az elsőn. Egy évvel öregebben, mint tavaly. Ezen egy év alatt kész nagyfiú lett. Hiszen tavaly még kellett neki a nyári felügyelet. S most, egy évvel öregebben? Már nem?
Nem. Az iskola befejeződik június közepén, találkozunk majd valamikor szeptemberben, csá. S addig mit is kezdjünk tavaly még óvodás, az idén már iskolás kis-nagy gyermekünkkel?
Tehát egy év alatt odáig fejlődik egy kisiskolás, hogy három hónapra jól ellesz itthon, a szünidőben. Vagy hol is lehetne? Hogyan is lehetne? Nekem, a szülőnek, meg feleségemnek, a másik szülőnek, mondjuk van három hét szabadsága. Az hat hét. Hurrá, a fele már meg is van! Vagyis lenne, ha egymás után, vagy legalábbis egymást át nem fedve, mennének szabadságra a szülők. Igaz, a család így nem lenne együtt, de a gyerek sem egyedül.
S a maradék fél nyár? Megvan! Tábor! Öt nap az egy hetes tábor. Akármilyen, választék van. Mehet úszni, mehet teniszezni, mehet az iskolai napközis táborba, barlangászni, természetet fürkészni. Csak győzze a szülő pénzzel! Ha már el is utazna a gyerek, az egy hét úgy húszezer forint. Ha nem utazik el, akkor csak a fele, igaz, reggel nyolcra vinni kell s négykor hozni.
De ha nincs egy gyerekére 100 ezer forintja egy nyárra? Hát milyen szülő az ilyen?! Vessen magára! Ja, esetleg van neki két másik? Úgy kell neki! Ja, esetleg évről évre folyamatosan csökkenő fizetéséből próbál vegetálni családjával? Hát, ha ilyen béna és nem megy el második, harmadik állásba, megérdemli!
Igen, vannak ilyenek, mégha sokan nem is látják ezt. Nem akarják látni.
Maradok itthon. Munkám olyan, hogy itthon is dolgozhatom, cégemnek is mindegy, ha a munka halad.
Túlvagyunk a szünidő első napján...
2008. június 16., hétfő
2008. május 25., vasárnap
Gyemeknap
Nemzetközi avagy sem, de Gyermeknap.
Akinek van három gyermeke, kicsik vagy nagyok, ha nem is emlékszik a pontos dátumokra, a gyermekei igen. Meg emlékezteti a média. Ingyenes programok itt és itt.
Róma... A Birodalom, császárok kora? Cirkuszt, kenyeret! A cirkusz adott nap mint nap, ma kenyér is jut.
Nemzeti Színház. Matiné, 11-kor. Rekordidő alatt értünk be Mogyoródról, s közben a KRESZ-t is betartottam. Legalábbis azt hiszem, ha jön a fénykép, tévedtem. Kicsit körülményes leparkolni a Nemzeti körül, bár ma már rutinból ment. Nem úgy, mint pár hónapja, amikor a Művészetek Palotája-beli Naplegenda előadásra igyekeztünk: régen jártam arra, kissé megzavart az építkezés miatti új? ideiglenes? parkolási rend. De ma már a rutin... Időben beértünk, hiszen feleségem kezdeti pesszimizmusa jó hatással volt a berlire is meg rám is.
Sok gyerek. Nyár van. Színház ide vagy oda, a nyáré az elsőbbség, meg matiné is: túlöltözve éreztem magam, sem rövid nadrág, sem szandál. Sokan valószínűleg a színház körüli rendezvénytől tértek be hűsölni a Holdbéli csónakos előadására, hova is? A Nemzet színházába. Rövidradrágos gyerekek, tunikás, papucsos, szandálos szüleik.
Ünnep van, a cirkusz és kenyér... Vajon ezek az emberek megadják-e azt a tiszteletet a színháznak, amely megilletné? Én sem mindig. Nem öltöny és nyakkendő, bár nem utcai ruha. Azért ez kijár. Kijárna.
Az előadás? Nem is tudom... Nem tudom, gyerekelőadás volt-e vagy sem. Mert attól, hogy báb (is), még nem feltétlenül gyermekdarab (lsd. Sade márki esetét a Bábszínházzal, vagy a Dragon Ball és társai animéket). De néhány beszólás elbizonytalanított. Vájtfülű felnőttek talán értették, mit is mondtak olykor a szinészek, no de 3-5-8 éves korosztály? Délután, itthon, bőhatéves kisfiam megoszotta legnagyobb élményét a darabról tizenhétéves nagytesójával: leesett Vitéz László feje. Tudjátok: amikor a kínai császárhoz keveredett és felakasztották a torony tetejébe...
Most a bőhatéves itt rágja fülemet, hogy netezni akar. Itt, kint a kertben, a hintaágyban. Mert kiköltöztem, ha már nyár, meg ellát ide a wifi is, amíg az aksi bírja, itt alkotok. A fülemet rágják, az ágy ring, kész élvezet így netezni. S közben az elégedetlenkedő hangok: "soha nem tudok gépezni". De most csend lett, megkaptuk Sport jégkrém adagunkat. Csend van...
Vasárnap délutáni idill... Csak ki ne essek a hintágyból: már ketten ringatnak...
Ringasd el magad...
Akinek van három gyermeke, kicsik vagy nagyok, ha nem is emlékszik a pontos dátumokra, a gyermekei igen. Meg emlékezteti a média. Ingyenes programok itt és itt.
Róma... A Birodalom, császárok kora? Cirkuszt, kenyeret! A cirkusz adott nap mint nap, ma kenyér is jut.
Nemzeti Színház. Matiné, 11-kor. Rekordidő alatt értünk be Mogyoródról, s közben a KRESZ-t is betartottam. Legalábbis azt hiszem, ha jön a fénykép, tévedtem. Kicsit körülményes leparkolni a Nemzeti körül, bár ma már rutinból ment. Nem úgy, mint pár hónapja, amikor a Művészetek Palotája-beli Naplegenda előadásra igyekeztünk: régen jártam arra, kissé megzavart az építkezés miatti új? ideiglenes? parkolási rend. De ma már a rutin... Időben beértünk, hiszen feleségem kezdeti pesszimizmusa jó hatással volt a berlire is meg rám is.
Sok gyerek. Nyár van. Színház ide vagy oda, a nyáré az elsőbbség, meg matiné is: túlöltözve éreztem magam, sem rövid nadrág, sem szandál. Sokan valószínűleg a színház körüli rendezvénytől tértek be hűsölni a Holdbéli csónakos előadására, hova is? A Nemzet színházába. Rövidradrágos gyerekek, tunikás, papucsos, szandálos szüleik.
Ünnep van, a cirkusz és kenyér... Vajon ezek az emberek megadják-e azt a tiszteletet a színháznak, amely megilletné? Én sem mindig. Nem öltöny és nyakkendő, bár nem utcai ruha. Azért ez kijár. Kijárna.
Az előadás? Nem is tudom... Nem tudom, gyerekelőadás volt-e vagy sem. Mert attól, hogy báb (is), még nem feltétlenül gyermekdarab (lsd. Sade márki esetét a Bábszínházzal, vagy a Dragon Ball és társai animéket). De néhány beszólás elbizonytalanított. Vájtfülű felnőttek talán értették, mit is mondtak olykor a szinészek, no de 3-5-8 éves korosztály? Délután, itthon, bőhatéves kisfiam megoszotta legnagyobb élményét a darabról tizenhétéves nagytesójával: leesett Vitéz László feje. Tudjátok: amikor a kínai császárhoz keveredett és felakasztották a torony tetejébe...
Most a bőhatéves itt rágja fülemet, hogy netezni akar. Itt, kint a kertben, a hintaágyban. Mert kiköltöztem, ha már nyár, meg ellát ide a wifi is, amíg az aksi bírja, itt alkotok. A fülemet rágják, az ágy ring, kész élvezet így netezni. S közben az elégedetlenkedő hangok: "soha nem tudok gépezni". De most csend lett, megkaptuk Sport jégkrém adagunkat. Csend van...
Vasárnap délutáni idill... Csak ki ne essek a hintágyból: már ketten ringatnak...
Ringasd el magad...
2008. május 2., péntek
Itt is vagyok, ott is vagyok...
Nagy nap ez a mai: egyből két webnaplót is indítottam, némi rendszert víve ezzel íráskényszeremnek: http://szabtioah.blogspot.com
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)