Találós kérdés

Mi a budapesti nemzetközi repülőtér termináljainak neve?

Segítek egy kicsit. Régen, amikor még érték volt a múlt, amikor még nem volt más Ferenc a láthatáron, csak a hajdanvolt tulajdonos emléke, így hívták: Ferihegy, Terminál A és Ferihegy, Terminál B.

A helyes válasz?

Pár napja elég későn landolt gépünk ahhoz, hogy koromsötét fogadjon, vagyis hát verőfényes lámpafény kint a reptér betonján és lent a parkolóban is. Korábban nappal indultam, érkeztem, valószínűleg emiatt sem tünt fel, ami most igen: kicserélték a terminálok nevét! Vagyis, hogy pontos legyek, nem kicserélték, hiszen a Teminál A és B az maradt, ugyanúgy és ugyanott. Csak a Ferihegy tünt el, mint azt mindnyájan tudjuk és kérharmados lelkesedéssel ünnepeltük (ünnepeltétek) is annak idején...

Nem tudom ki találta ki. Nem tudom, emiatt hány fej hullott. Nem tudom, meddig fog dacolni a hatalom félelmével.

BUD Terminál A. Csak így, egyszerűen. A BUD kellemesen dizájnos, szines, elült a Termináltól. De remek! Remek, mert elüt. Remek, mert szines. Remek, mert dizájnos. Remek, mert... igen, belemagyarázzuk-e vagy sem, de NEM Liszt Ferenc Repülőtér Terminál A...

Egy, csak egy ember van talpon a határon?

Sárkányröptetés

Elrepült...

Kiröppen a fóka a fészekből, mondják, amikor a gyerekek önálló életösvényre lépnek.

Nagyfiam is elröppent. Életében először.

Nem volt egy könnyű menet... Akart is, meg nem is. A végén már én küldtem. Menjen s ha tetszik neki, maradjon (bocs skacok, ott túl a kétharmadon, bocs skacok, kik szinglin vagy egygyerkőccel a magyar fogyásán keseregtek...).

S ment. Majd mesél, remélem.

Ami engem lenyűgöz, nap mint nap, a világ összezsugorodása. Itt ülök a puszta közepén, európai szemmel is város, ami legközelebbi, 350 km-re van tőlem. De itt ülök a szobámban, vasárnap délután, időzónákon át és megveszem fiamnak a repülőjegyet. Feleségem otthon kinyomtatja, fiam meg gépre száll és huss! Nincs izgalom heteken át, mit és miért. Ülök a gép előtt, pillanatok alatt ajánlatok tucatjait böngészem, elemzem, majd rendelek és fizetek. Reptéri traszfert, London-Glasgow vonatot keresek, jegyet veszek rá, előre.

S fiam megy, repjegyet otthon nyomtat, Luton-ról a Baker Street-re a bejutást már maga intézi, kifizetett vonatjegyét csak felveszi az Euston-on. És fél nap alatt ott van, az idegenben, egy szál hátizsákkal, egy laptoppal.

Na jó, van egy kapcsolat. Valaki, akit sohasem látott, akivel pár szót, ha beszélt. De azért idegen. Idegen ország, környezet...

Már csak az ELTE-év halasztását kell megoldani, ha nagyon megtetszene neki a skót vidék, élet, lehetőségek...

Mert menni kell...

Amazon - Reloaded

Jól elvoltam a Kindle-emmel az elmúlt egy évben. Merthogy családi hagyománnyá lett, s hamarosan gyarapodni látszik.

Szóval megvan, olvasom, az idő kevés - ismerős? - de aki keres talál, üresjáratot. S időt. Gyártogatok könyveket, persze hozott anyagból, amiket én írogatok, felhasználói leírások, rendszertervek, azok még nem érettek meg e-könyv formátumra. Bár ki tudja?

És szocializálódunk. Vagyis szociális hálósodunk (muszáj mindig mindent magyarra fordítani? Egyik kedvencem az MS Project. Van ott egy olyan nevű mező, hogy State. Amiről mindenkinek az jut eszébe, hogy Állapot, ugye? Nem úgy a fordítóknak, akik vagy amik?, természetesen Állam-nak fordították...), senki nem vagy, ha pici a digitális lábnyomod. Légy hát kapcsolatban! S mivel? Telefon telefonom van (nekem új, nemrég olvastam, hogy a hagyományos a feature phone, most már számomra is van neve, legalábbis külföldiül), azon telefonálok. Meg némileg zenét hallgatok. Van egy eTrex-em, azzal meglelem a ládákat (geocaching, tudjátok...). A laptopomon dolgozom. Mi lenne, ha tartalmat meg egy tableten fogyasztanék?

Keresek, kutatok, költségkeretet gondolok ki, műszaki paramétereket hajkurászok, olvasom a teszteket, értékeléseket, majd leteszem a voksot egy Archos mellett. Világ életemben kerültem a szélsőségeket, a közepébe csapok: Archos 80 G9. Ennyit ér nekem, nem almás, de én használni akarom, nem villogni vele.

Web-áruházak. Némelyik, amely komoly e-boltnak akar látszik, komolytalan, amikor a kirakatban levő cucc ára bent már 15%-kal magasabb. Vagy össze-vissza csapkodnak a gigaherczek, a turbók, 3G-k. Mintha fogalmuk sem lenne róla, amit eladnak micsoda. Jön majd a kedves butus vevő, majd jól rátukmáljuk.

Megvan a hazai kínálat, lássuk, mi van kissé messzebb. Most nem megyünk Amerikában, jó lesz nekünk a co.uk is. S lám! a com-os nevem, jelszavam tökéletes, otthon vagyok, pillanatok alatt kiismerem magam, csak kidobtam az asztalra egy GBP-HUF váltó gadget-et is.

Megvan a cucc, 220 angol font. Hurrá! Cca 78e HUF, áfástul, Európa, ugye. 1.2 GHz proci, 16 GB belső tárhely, egy tizesért haza is hozzák. Ott vagyok, mintha itthon venném, a legolcsóbb helyen, egy év garanciával.

Vegyem vagy ne vegyem?

S mit látok? Kiválasztottam dupla memóriával, negyedével gyorsabb proceszorral, fele tárhellyel alig valamivel többért az enyém lehet - április közepén!

Nem habozom, rendelek. Mai árfolyamon szállítással, bruttó 84e HUF.

Jó vásár?

Áprilisban megmondom...

Fénykép fél óra alatt

Haladunk a korral, belevágunk olyasmikben, amelyek, bár évek óta körbevesznek minket, eddig hidegen hagytak.

Most legutóbb a fénykép előhívás. Amióta beköszöntött a digitális korszak, mióta is? Nálunk 2004-ben, a HP R707-sel. Azóta fénykép papíron csak akkor, amikor hivatásos fotós, "hivatalos" rendezvényen (óvodai, iskolai buli, szalagavató, ballagás) végzi azt, amihez ért. Majd én meg megveszem szakmai hozzáértésének gyömölcsét. S nézzük monitoron, tévén, telefonon. A nagymama meg? Ő is digitális képkereten idézhet emléket hasraforduló, totyogó, szaladó, érettségiző unokáiról.

S most mégis! Nem vagyok profi hobbifotós (igaz, Sony A300-sommal erre az útra kívántam lépni) , de vannak képeim, amelyek tetszenek nekem, s most megosztanám másokkal, kollégákkal, hátha jobban megmaradnak, mint a merevlemez bitjeibe zárt emlékek.

Csomagot szépen összeállítom, a neten feltöltöm (lényegtelen tény, az internet korában, de a 220Volt szervere négy időzónára van tőlem), jön a visszaigazolás, OK, csomag megérkezett. Írogatok még pár levelet, pár szóváltás skype-on, s újabb levél a 220Voltból. Hm, csak nem valami mellément?

De nem! 34 perce ment el a rendelésem, most arról kapok hírt, mehetek, készen vannak a képek! Mind a 200 valahány.

Nos, ez még az Amazonnál is jobban lenyűgözött.

... ilyenkor csak azt nem szoktam érteni, miért maradtunk mi le annyira - sereghajtók lettünk saját régiónkban, mindenben, ez folyik a hivatalos hírcsapokból állandóan - amikor például ezek a kimondottan e századelőn született huncutságok nálunk is működnek. Miért nem tudunk mi élni ezekkel a lehetőségekkel? Mint ország? Mint gazdaság? Mint társadalom? Mert mint egyén, igen.

Amazon, Episode 4

Volt közben egy hétvége... No de a hétfő!

A vállalt határidőn belül, január 17-én 12:43-kor az UPS átadta a csomagot. Nem voltam otthon, más vette át. Pár perccel az átvétel után mind az Amazonon, mind az UPS oldalán (na, mondjuk, nem nagy kunszt, valószínűleg ugyanazt a webservice-t használja mindkettő) láttam ki és mikor.

Lehet, hogy fene nagy nemzeti büszkeségünk mellett azért tanulhatnák mástól is? Mondjuk logisztikát Amerikától?

Szóval Kindle. Ajándék, Nagyfiamnak. Első benyomásai: "Lenyűgöző!". Majd kicsinek tünik a képernyő, meg "Nincs könyvszaga.". De zseniális! És megszokja, megkedveli. Használja.

Kezdődnek a kísérletezgetések. A jegyzet jpg formátumban van. "Apa, hogy lesz ebből kindl-komfort könyv?". Első gondolatom egy kis rekognitázás (OmniPage, Abby Fine Reader, ami van) majd word s abból prc vagy mobi. Vagy simán csak marad a doc? Tudja? Vagy jpg-ből inkább pdf konvert, hátha a brancsban nem mindenkinek van még Kindlje s nem tudja olvasni a prc-t? S vajon a Samsung Wave melyiket szereti? Ha mégis...

Ismerkedünk, kísérletezgetünk...

Amazon, Episode 3

Nos, eljött az ígért 12-e. S lám! Elindult a csomag! 12-én délután hatkor átadták a szállítónak. Még Luisville, KY -ben van, de rajta tartom a szemem! Az otthoni idő 2011.01.13 10:28

Amazon, Episode 2

December 10-én, pénteken, dél körül, megérkezett mogyoródi otthonomba a december 7-én, kedden este fél kilenckor (GMT+5), a Kaszpi-mélyföld egy eldugott szegletéből, az Amazon.com-ra feladott megrendelés első tétele.

Nem rossz... Ha hozzáveszem, hogy Karácsony előtt vagyunk két héttel, s a cucc Las Vegasból startolt, pláne nem rossz!

S még mondja valaki, hogy rosszabbul élünk, mint mondjuk 10 éve! Miért, ez a kis bevállalás nem - éppenséggel pozitív - része életminőségünknek?

(A vámkötelezettségem lerovására postai átutalásos megoldást kértem, majd ha azt megkapom, lehet, nem lesz ennyire rózsás a hangulatom... Jelen pillanatban 48.47 USD költségnél tartunk, kíváncsian várom, mire is jön ki e kis Kindle-kalandom teljes költsége)