Gyemeknap

Nemzetközi avagy sem, de Gyermeknap.

Akinek van három gyermeke, kicsik vagy nagyok, ha nem is emlékszik a pontos dátumokra, a gyermekei igen. Meg emlékezteti a média. Ingyenes programok itt és itt.

Róma... A Birodalom, császárok kora? Cirkuszt, kenyeret! A cirkusz adott nap mint nap, ma kenyér is jut.

Nemzeti Színház. Matiné, 11-kor. Rekordidő alatt értünk be Mogyoródról, s közben a KRESZ-t is betartottam. Legalábbis azt hiszem, ha jön a fénykép, tévedtem. Kicsit körülményes leparkolni a Nemzeti körül, bár ma már rutinból ment. Nem úgy, mint pár hónapja, amikor a Művészetek Palotája-beli Naplegenda előadásra igyekeztünk: régen jártam arra, kissé megzavart az építkezés miatti új? ideiglenes? parkolási rend. De ma már a rutin... Időben beértünk, hiszen feleségem kezdeti pesszimizmusa jó hatással volt a berlire is meg rám is.

Sok gyerek. Nyár van. Színház ide vagy oda, a nyáré az elsőbbség, meg matiné is: túlöltözve éreztem magam, sem rövid nadrág, sem szandál. Sokan valószínűleg a színház körüli rendezvénytől tértek be hűsölni a Holdbéli csónakos előadására, hova is? A Nemzet színházába. Rövidradrágos gyerekek, tunikás, papucsos, szandálos szüleik.

Ünnep van, a cirkusz és kenyér... Vajon ezek az emberek megadják-e azt a tiszteletet a színháznak, amely megilletné? Én sem mindig. Nem öltöny és nyakkendő, bár nem utcai ruha. Azért ez kijár. Kijárna.

Az előadás? Nem is tudom... Nem tudom, gyerekelőadás volt-e vagy sem. Mert attól, hogy báb (is), még nem feltétlenül gyermekdarab (lsd. Sade márki esetét a Bábszínházzal, vagy a Dragon Ball és társai animéket). De néhány beszólás elbizonytalanított. Vájtfülű felnőttek talán értették, mit is mondtak olykor a szinészek, no de 3-5-8 éves korosztály? Délután, itthon, bőhatéves kisfiam megoszotta legnagyobb élményét a darabról tizenhétéves nagytesójával: leesett Vitéz László feje. Tudjátok: amikor a kínai császárhoz keveredett és felakasztották a torony tetejébe...

Most a bőhatéves itt rágja fülemet, hogy netezni akar. Itt, kint a kertben, a hintaágyban. Mert kiköltöztem, ha már nyár, meg ellát ide a wifi is, amíg az aksi bírja, itt alkotok. A fülemet rágják, az ágy ring, kész élvezet így netezni. S közben az elégedetlenkedő hangok: "soha nem tudok gépezni". De most csend lett, megkaptuk Sport jégkrém adagunkat. Csend van...

Vasárnap délutáni idill... Csak ki ne essek a hintágyból: már ketten ringatnak...

Ringasd el magad...

Itt is vagyok, ott is vagyok...

Nagy nap ez a mai: egyből két webnaplót is indítottam, némi rendszert víve ezzel íráskényszeremnek: http://szabtioah.blogspot.com