Nyári szünet - start!

Tavaly ilyenkor még nem volt nyári szünet. Az oviban később is van, rövidebb is. De Kisbence már iskolás! Túl az elsőn. Egy évvel öregebben, mint tavaly. Ezen egy év alatt kész nagyfiú lett. Hiszen tavaly még kellett neki a nyári felügyelet. S most, egy évvel öregebben? Már nem?

Nem. Az iskola befejeződik június közepén, találkozunk majd valamikor szeptemberben, csá. S addig mit is kezdjünk tavaly még óvodás, az idén már iskolás kis-nagy gyermekünkkel?

Tehát egy év alatt odáig fejlődik egy kisiskolás, hogy három hónapra jól ellesz itthon, a szünidőben. Vagy hol is lehetne? Hogyan is lehetne? Nekem, a szülőnek, meg feleségemnek, a másik szülőnek, mondjuk van három hét szabadsága. Az hat hét. Hurrá, a fele már meg is van! Vagyis lenne, ha egymás után, vagy legalábbis egymást át nem fedve, mennének szabadságra a szülők. Igaz, a család így nem lenne együtt, de a gyerek sem egyedül.

S a maradék fél nyár? Megvan! Tábor! Öt nap az egy hetes tábor. Akármilyen, választék van. Mehet úszni, mehet teniszezni, mehet az iskolai napközis táborba, barlangászni, természetet fürkészni. Csak győzze a szülő pénzzel! Ha már el is utazna a gyerek, az egy hét úgy húszezer forint. Ha nem utazik el, akkor csak a fele, igaz, reggel nyolcra vinni kell s négykor hozni.

De ha nincs egy gyerekére 100 ezer forintja egy nyárra? Hát milyen szülő az ilyen?! Vessen magára! Ja, esetleg van neki két másik? Úgy kell neki! Ja, esetleg évről évre folyamatosan csökkenő fizetéséből próbál vegetálni családjával? Hát, ha ilyen béna és nem megy el második, harmadik állásba, megérdemli!

Igen, vannak ilyenek, mégha sokan nem is látják ezt. Nem akarják látni.

Maradok itthon. Munkám olyan, hogy itthon is dolgozhatom, cégemnek is mindegy, ha a munka halad.

Túlvagyunk a szünidő első napján...