Már éppen ebédelni indultam, amikor elért hozzám lányom segélykiáltása: "Apaaaaa!" - hasít bele a kábeléterbe hívó szava. Mi is történt, korán van ahhoz, hogy ő szombaton ilyenkor már ne aludjon.
De nem aludt, sőt, már Fóton volt, pedig az otthoni órák még kilencen innen álltak. Ma volt a taulmányi verseny döntője, második, szóbeli forduló, ahol - haladunk a korral - egy számítógépes prezentációval teszi fel a koronát pályaművére. Amelyet - bár nem igazán trendi, de - Microsoft Power Pointtal, annak is a 2007-es változatával alkotott meg. Kipróbálta otthon, prezentált magának, minden prímán egybedolgozik.
S most ott ül a fóti művelődési házban, kétségbe esve: égen-földön nyoma sincs olyan gépnek, amely legalább 2007-ig jutott volna, akkor, amikor szűk három hét és a számítógépes irodában is 2010-et írunk.
De nem adja fel, a 14 megabájtos fájl be egy óriás mellékletbe, a freemail boldogul vele. Én meg letöltöm, visszamentem a korábbi formátumba, virtuális xp-men leteszetelem, megy, küldeném vissza. De nagy. És failed. S megint failed.
Munkahelyi levelezőszerverünkön én is példamutatóan viselkedem: rám is vonatkozik a méretkorlát. Bár mint a rendszer fő gazdájának, erre hivatkozva, kihúzhatnám magam alóla.
De nem teszem.
WinRar van kéznél? Lesz - így lányom, én meg már darabolom is kisebb darabokra az óriásmellékletetet. Mire megvan a tömörítőprogram, túl vagyunk egy "Hogyan is használjam a WinRar-t többkötetes tömörítvény kicsomagolására" táv-gyorstalpalón, a négy levél meg is érkezett Fótra, a művelődés házába. Egy gyors kicsomagolás, belekukkantás az immár hét évvel öregebb prezentációba, lassan a függöny is fel...
Országos tanulmányi verseny 2. helyezés - hát nem lett volna csúnya dolog bukni ezt csak azért, mert megállt az idő?
Ja, hogy ott van a formátumkonvertáló? De hol van akkor a kihívás?
Mégiscsak 3000 km-ről és négy időzónával távolabbról azért izgalmasabb volt ez a csere-bere, hát nem?
